A tested kimerült, de megérte. Egy szelíd kislány, aki a karjaidban fekszik, eredménye a 30 órás szülésnek. Ha nem Scott vezetné az autót, nem tudná levenni róla a szemét. Amikor hazaérsz, rohan és nyitja az ajtót, besegít a házba.
- Hogy van? – Kérdezi halkan, nem akarja felébreszteni.
- Csodálatos – Megsimogatod a kezét, ami a takarót markolja.
Scott a kanapéhoz vezet és melléd ül, csak nézi kislányát.
- Meg szeretnéd fogni? – Suttogod.
Felcsillannak a szemei. - Igen -.
Felé nyújtod, ő pedig a karjaiba fogja. A kislány kinyitja a szemeit, ásít, a férfi szemébe néz. Elmosolyodik, a férfi visszamosolyog rá. A kicsi felemeli a kezét és megérinti az arcát.
- Csodálatos T/N – Látszik, hogy teljesen el van bűvölve tőle.
- Tudom – Szemeid lassan lecsukódnak, teljesen ki vagy merülve.
Scott felnéz, és gyengéden elmosolyodik. – Pihenj egyet, megérdemled.
Bólintasz és leteszed a fejed a párnára, gyorsan álomba zuhansz. Öt perc múlva egy kisbaba sírására riadsz fel.
- Mi?...Ki?...Mi a baj? – Kérdezed zavartan, ahogy felébredtél.
- Nem tudom – Scott halálra rémült, mint aki valami rosszat tett vele, pedig egyértelmű, hogy nem.
- Biztosan éhes – Ásítod. – És talán ráférne egy pelenka csere -.
- Most? – Sóhajt fel Scott.
- Tisztába tudod tenni?
Scott elveszettnek tűnik, mintha csak azt kérted volna tőle, hogy hajtogasson perecet a testéből. Sóhajtasz és felállsz, felvéve a karjaidba a gyereket.
- Jól van. Megtanítalak rá. – Átmenni a pelenkacsere mozzanatain nem volt olyan nehéz, de Scott keze úgy remegett mintha csak egy műtét előtt állna. Végül sikerült lenyugodnia és a kislányon is tiszta pelenka volt.
- Megetetem – Gyengéden felveszed, ringatva őt a karjaidban. – Enned kell valamit, biztos vagyok benne, hogy már elég rég nem ettél -.
Scott bólint, figyelmesen félreállva az utadból. Miután megetetted a babát, a kislány gyorsan álomba zuhan, és te csendesen leteszed az ágyába. Összehúzod magad a kanapén, Scott pedig csatlakozik hozzád, miután befejezte az evést.
- Hogy vagy, szerelmem? – Kérdezi gyengéden.
- Nagyrészt jól, csak fáradtan… -.
Bólint, belecsókolva a nyakadba. – Aludnod kell -.
- De mi van, ha a baba felébred és sírni kezd? Vagy ha újra pelenkát kell cserélni? – Aggódsz.
- Nem leszek teljesen használhatatlan apa, bármit meg fogok tenni, amire csak szüksége van – Néz le rád nyugodt tekintettel. Gondolatban visszautazol abba az időbe, amikor elmondtad neki, hogy terhes vagy. Boldog volt. Az a csillogás a szemében, az izgatottság a hangjában… Most is ugyan így érzi magát.
- Köszönöm – Dorombolod.
Mielőtt válaszolni tudna, újra meghallod a baba halk sírását. Felmordulsz, de Scott csak kuncog és elindul felvenni őt. Amikor visszatérnek, a kislány boldogan szopja az ujját, bámulva az apjára. Visszaül melléd és mindketten csak nézitek a kislányt. A világosbarna szemei és sötét haja, akár az apjáé.
- Már most meg tudom mondani, hogy imád téged -.
- Én is – Grimaszol.
A kislány néz a szüleire csillogó szemekkel. Ugyan úgy néz ki, mint ahogy Scott nézett ki ilyenkor. A szeme, a haja, a mosolya, a szeretete, mint az apjáé. Amikor felnő, egy gyönyörű kislány lesz belőle és már most megmondhatod, hogy apja lánya lesz.
szeretnélek téged feleségül venni már csak azért is, mert magyarul csinálod és imádom őket :3
VálaszTörléstiteket - bocsi, telefonról nem láttam, hogy többen vagytok :)
VálaszTörlésköszönjük, örülünk, hogy tetszik:D
Törlés