Stiles imagine 1

-Lélegezz mélyeket, Stiles! - Mondtad, miközben meleg tenyered a hideg fiú mellkasának nyomtad.
    Amióta az édesanyja meghalt számtalan pánikroham tört rá naponta, és utálod így látni Őt.
-Egy, kettő, három, négy, belélegez! - Mondtad neki, miközben oxigén után kapkodott szájával.
-Egy, kettő, három, négy, kilélegez! - Sikeresen kifújta az addig bent tartott levegőt. 
   Megismételted ezt a folyamatot másik négy alkalommal, mielőtt véglegesen lenyugodott.
-Gyere, feküdj le - tetted keresztbe a lábad, miközben ő a fejét az öledbe hajtotta.
-Köszönöm. - Suttogta, és megjutalmazott egy szomorú mosollyal.
   Arcát látva te is elmosolyodtál.
-Pihenj - Mondtad, miközben játszadozni kezdtél a tincseivel.
-Úgy értettem... - Mormogta halkan.
-Tudom.
_________________________________________________________________________

-Ébren vagy? - Stiles továbbra is halk volt, közben rád nézett az ágy másik oldaláról.
-Nem.
-Tudsz aludni? - Csodálkozással töltötte meg hangja a szobát.
-Dehogy. - Ráztad a fejed kuncogva.
-Én sem...
-Azt mindjárt gondoltam.
-Kérdezhetek valamit? - Ült fel melletted az ágyában.
-Persze.
-Szükségem van arra, hogy megígérd. Még, ha nemet mondasz is. Nem akarom, hogy úgy cselekedj, minden furcsa legyen körülöttem.
-Megígérem. - mondtad, miközben a szemöldököd ráncoltad.
   Játszadozott az ujjaival  egy ideig, csak utána nézett fel rád. 
-T/N, eljött az ideje annak, hogy nélkülözhetetlen legyél nekem a túléléshez, szó szerint. - Felnevetett. - Kellesz az életembe. Őszintén, nem tudom mit tennék, ha eltűnnél... - Mélyet sóhajtott. - Szeretlek T/N. És nem úgy szeretlek, ahogyan egy barátot szokás, nem. Szerelmes vagyok beléd! 
   Biztos vagy benne, mit válaszolj erre, de csak mosolyogsz.
-T/N? - bizonytalanul emelte tekintetét ismét rád. 
  Kinyújtózkodtál, egészen addig, míg ajkaid rá nem találtak egy helyre. Az ő szájára.
-Szeretlek! Én is.

Scott imagine 1

A tested kimerült, de megérte. Egy szelíd kislány, aki a karjaidban fekszik, eredménye a 30 órás szülésnek. Ha nem Scott vezetné az autót, nem tudná levenni róla a szemét. Amikor hazaérsz, rohan és nyitja az ajtót, besegít a házba.

- Hogy van? – Kérdezi halkan, nem akarja felébreszteni.

-  Csodálatos – Megsimogatod a kezét, ami a takarót markolja.

Scott a kanapéhoz vezet és melléd ül, csak nézi kislányát.

- Meg szeretnéd fogni? – Suttogod.

Felcsillannak a szemei. - Igen -.

Felé nyújtod, ő pedig a karjaiba fogja. A kislány kinyitja a szemeit, ásít, a férfi szemébe néz. Elmosolyodik, a férfi visszamosolyog rá. A kicsi felemeli a kezét és megérinti az arcát.

- Csodálatos T/N – Látszik, hogy teljesen el van bűvölve tőle.

- Tudom – Szemeid lassan lecsukódnak, teljesen ki vagy merülve.

Scott felnéz, és gyengéden elmosolyodik. – Pihenj egyet, megérdemled.

Bólintasz és leteszed a fejed a párnára, gyorsan álomba zuhansz. Öt perc múlva egy kisbaba sírására riadsz fel.

- Mi?...Ki?...Mi a baj? – Kérdezed zavartan, ahogy felébredtél.

- Nem tudom – Scott halálra rémült, mint aki valami rosszat tett vele, pedig egyértelmű, hogy nem.

- Biztosan éhes – Ásítod. – És talán ráférne egy pelenka csere -.

- Most? – Sóhajt fel Scott.

- Tisztába tudod tenni?

Scott elveszettnek tűnik, mintha csak azt kérted volna tőle, hogy hajtogasson perecet a testéből. Sóhajtasz és felállsz, felvéve a karjaidba a gyereket.

- Jól van. Megtanítalak rá. – Átmenni a pelenkacsere mozzanatain nem volt olyan nehéz, de Scott keze úgy remegett mintha csak egy műtét előtt állna. Végül sikerült lenyugodnia és a kislányon is tiszta pelenka volt.

 - Megetetem – Gyengéden felveszed, ringatva őt a karjaidban. – Enned kell valamit, biztos vagyok benne, hogy már elég rég nem ettél -.

Scott bólint, figyelmesen félreállva az utadból. Miután megetetted a babát, a kislány gyorsan álomba zuhan, és te csendesen leteszed az ágyába. Összehúzod magad a kanapén, Scott pedig csatlakozik hozzád, miután befejezte az evést.

- Hogy vagy, szerelmem? – Kérdezi gyengéden.

- Nagyrészt jól, csak fáradtan… -.

Bólint, belecsókolva a nyakadba. – Aludnod kell -.

- De mi van, ha a baba felébred és sírni kezd? Vagy ha újra pelenkát kell cserélni? – Aggódsz.

- Nem leszek teljesen használhatatlan apa, bármit meg fogok tenni, amire csak szüksége van – Néz le rád nyugodt tekintettel. Gondolatban visszautazol abba az időbe, amikor elmondtad neki, hogy terhes vagy. Boldog volt. Az a csillogás a szemében, az izgatottság a hangjában… Most is ugyan így érzi magát.

- Köszönöm – Dorombolod.

Mielőtt válaszolni tudna, újra meghallod a baba halk sírását. Felmordulsz, de Scott csak kuncog és elindul felvenni őt. Amikor visszatérnek, a kislány boldogan szopja az ujját, bámulva az apjára. Visszaül melléd és mindketten csak nézitek a kislányt. A világosbarna szemei és sötét haja, akár az apjáé.

- Már most meg tudom mondani, hogy imád téged -.

- Én is – Grimaszol.

A kislány néz a szüleire csillogó szemekkel. Ugyan úgy néz ki, mint ahogy Scott nézett ki ilyenkor. A szeme, a haja, a mosolya, a szeretete, mint az apjáé. Amikor felnő, egy gyönyörű kislány lesz belőle és már most megmondhatod, hogy apja lánya lesz.